Sztyepan Scsipacsov: Tévedsz,ha azt hiszed...

Tévedsz,ha azt hiszed,a szerelem csak játék,
Vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.
Együtt ülni kéz a kézben a kispadon este,
Sétálni a patak partján, csillagokat lesve.
Kedveseddel szombat este vígan táncba menni,
Tévedsz, ha azt hiszed, a szerelem csak ennyi.

Nagy dolog a szerelem és múlnak az évek,
Még nagyobb lesz, meleg kendő, úgy betakar téged.
Idő múlik,szépség hervad,jön az ősz, a tél is.
Aki szeret,melletted lesz,megbecsül majd mégis.

Az életet véges végig együtt kell leélni,
Úgy válik el, mit ér a nő és mit ér a férfi.
Jót és rosszat megosztani,kacagni és sírni,
A szerelem dal,melyet együtt kell megírni.

Kányádi Sándor: Tudod...

Tudod
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek,
pedig felbolygatta ez a szeretet
az egész életem,
 
Tudod,
soha nem csalódtam benned,
pedig sokszor nem értettem
a cselekedetedet,
sokszor féltettelek,
leginkább magadtól féltettelek,
 
Tudod,
lassan fogynak körülöttem a dolgok,
a dolgaim,
vagy messzire kerülnek tőlem,
vagy csak én távolodok,
ahogy szakadoznak a szálak,
az érzés egyre jobban magához láncol,
 
Tudod,
mikor megkönnyezek valamit,
ami szép volt,
megvigasztal a gondolat,
hogy lakozik bennem egy csoda,
ami nem hagy el,
amit nem vehet el tőlem
sem az irigység
sem a rosszindulat,
 
Tudod,
ebből az érzésből táplálkozom,
miatta össze sem csuklom,
ha elesek is, érte felállok,
ha sírok is elmosolyodok,
talán,
ha végleg elalszom,
érte akkor is felébredek.

Márai Sándor: Mosoly játsszon az arcodon...

Álldogáltam a tenger partján,
A víz színén a hold pihent.
Mélységes nyugalom áradt
Odafent és idelent.

A pillanat elvarázsolt.
Szívemet béke járta át.
Ott kint a végtelen, nagy tenger,
Lelkemben bent a nagyvilág.

Hogyan lehetnénk boldogabbak?
Álmodjunk együtt szebb jövőt!
Tenger nyugalma ránk ragadjon,
S hagyjuk elmenni a múlt időt!

Éljünk a mának! Ma is, és holnap.
Élvezzünk órát, s perceket!
Mosoly játsszon arcunkon mindig,
És szeressünk, hogy szeressenek!

Charlie Chaplin: Önszeretet

Amikor elkezdtem szeretni magam, beláttam,
hogy a fájdalom és a szenvedés óvtak meg attól,
hogy a saját igazságom ellenében éljek.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Hitelességnek.

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
milyen megalázó volt annak, akire ráerőszakoltam a vágyaimat,
pedig tudtam, hogy sem az idő, sem az illető nem érett meg rá -
még akkor sem, ha ez az illető én voltam.
Ma már tudom, hogy nevezik ezt:
Öntiszteletnek.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem vágyakoztam
többé egy másik élet után, és láttam, hogy körülöttem
minden kihívást és fejlődési lehetőséget jelent.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Érettségnek.

Amikor elkezdtem szeretni magam, megértettem,
hogy mindig és minden alkalommal
a megfelelő időben és a megfelelő helyen vagyok,
és hogy mindaz, ami történik, helyes.
Ekkor megnyugodtam.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Öntiszteletnek.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem raboltam
el többé magamtól a szabadidőt, és felhagytam azzal,
hogy nagyszabású terveket szövögessek a jövőre nézve.
Ma már csak azt teszem, ami örömöt okoz,
amit szeretek, és ami megnevetteti a szívemet,
és mindezt a sját tempómban és stílusomban.
Ma már tudom, hogyan nevezik ezt:
Őszinteségnek.

Amikor elkezdtem szeretni magam, mindentől
megszabadultam, ami nem tett jót az egészségemnek.
Ételektől, emberektől, tárgyaktól, helyzetektől és mindattól,
ami csak lehúzott és eltávolított magamtól.
Kezdetben ezt “egészséges egoizmusnak” neveztem.
Ma már tudom, hogy ez az
Önszeretet.

Amikor elkezdtem szeretni magam, nem akartam többé,
hogy mindenben igazam legyen. Így ritkábban tévedtem.
Ma már azt is tudom, hogy nevezik ezt:
Egyszerűségnek.

Amikor elkezdtem szeretni magam,
felhagytam azzal, hogy a múltban éljek,
és a jövőmért aggódjak.
Most már csak ebben a pillanatban élem az életem,
ahol minden történik. Minden napot megélek. Ez a
Tökéletesség.

Amikor elkezdtem szeretni magam, felismertem,
hogy a gondolkodásom nyomorulttá és beteggé tehet.
Amikor felfedeztem a szívemben rejlő erőt,
értelmem is fontos társra lelt.
Ezt a szövetséget ma már így nevezem:
A szív bölcsessége.

Nem kell félnünk az önmagunkkal vagy másokkal
folytatott vitáktól, konfliktusoktól és problémáktól.
Néha a csillagok ls összeütköznek,
és utánuk új világok születnek.
Ma már tudom, hogy
Ez az Élet!

Szeicz János: Hajnali álom

A hajnal még csak gyenge gyertyaláng,
mely vakon bolyong a tereken,
az álmos éjszaka lustán hever,
nyújtózik buján és meztelen.
Önmagamba hívlak öntudatlan,
ahol nem vagy, hiányzol onnan,
újra rajzolom tested vonalát,
létezésed álmomba fontam.
A sejtelmes fényben felidézlek,
s bíbor szavakkal megfestelek,
megtöltök veled teret és időt,
hogy érezzem, újra létezel.
Az álmok ködében elmerülve
aludni, elhinni, újra él!
A párnára kiszökhet a könnyem,
most megszűnik az idő, s a tér.
A hajnali szél álmából rezzen,
és felhőket kerget morcosan,
őszi szél, öreg fák tördelője,
álmokat űzve tova suhan.

Lénárd Ágnes: Mit szeretnék karácsonyra?

Mit szeretnék Karácsonyra?
Visszakapni az ünnepet magát.
Újra élni a fénylő csodát.
Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát,
beszívni erdő-üzente illatát.
Érezni a szeretettől meleg szobát,
tudni odakint december havát.
Hallani a csengettyű hangját,
édesanyám kedves hívó szavát.
Állni megilletődötten, némán,
mint gyermekkorok karácsonyán.
Hinni ajándékozó Jézuskát,
és sírni, kisírni évek bánatát.

Tordai Jolán: Karácsony

Zúzmarától terhes ágat
Ringat kint a téli szél
Bent aranyló sugarával
Világít a gyertyafény.
Karácsonyi pompájában
Áll a szobám asztalán
Messzi hegyek zöld fenyője
Csillagszórós csodafám.
S az a fényes karácsonyfa
Annyi mindent mond nekem
Szeretetről, békességről
Mesél e szép ünnepen.