Ligeti Éva: Te vagy nekem…

Ligeti Éva: Te vagy nekem...

Te vagy nekem…
patak vize, mely megérinti lelkem
harsány csobogással közeledik felém
pezsgő finomságát ideönti elém
hol kőcsiszolt-érzés kincseire leltem

Te vagy nekem…
ki égbolt kékjével messzeséget takar
habfelhőként szálló világi gondolat
szivárvány színében húzódó hódolat
aki mindenestül csak magának akar

Te vagy nekem…
kihez úgy hajolok, mint nap felé virág
vágyölelésedbe beleveszek hamar
ahogy ringatózok, már semmi nem zavar
féltett érzéseim lássa a nagyvilág

Te vagy nekem…
a tűz, melyben pajzán rőzselángod éget
perzselő szenvedély, mely belőled fakad
csóktól, öleléstől szavam is elakad
fellobbant szerelmünk sosem érhet véget

Takács Péter: Szeretném

Takács Péter: Szeretném

Szeretnék veled eső áztatta utcán táncolni, s szeretnék veled egy ágyban álmodni.
Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat, s elmossa az összes bánatodat.
Szeretném ha szemem tükrében fedeznéd fel a világot, s észrevennéd az igazán fontos dolgokat.
Szeretném ha tudnád hogy a sivatagban is nyílik virág, s hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ.
Szeretném ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad, mert így nincs az a szív mely megszakad.
Szeretném ha látnád hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat, s kinek néma az élet, az is várja a hangokat.
Szeretném ha együtt éreznénk azokat a dolgokat, melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat.
És végül Szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat, azt lássam hogy életünk nem is lehetett volna ennél boldogabb...

Szilágyi Domokos: Titok

Szilágyi Domokos: Titok

A szíved: nagy, örök titok,
és ajtaját ki nem nyitod.
A lelked mélye: rejtelem,
és nem engeded sejtenem,
mi zajlik benne szüntelen.
De ha szemed reám nyitod:
nincs rejtelem, és nincs titok.